2017. augusztus 10. - Csütörtök, Szent Lőrinc diakónus és vértanú

   Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: "Bizony, bizony,
   mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül
   marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét,
   elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt
   az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok,
   ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya."
   Jn 12,24-26
   Elmélkedés:
   Szent Lőrinc ünnepén az evangéliumban Jézus kijelentését olvastuk: "Ha
   a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban
   elhal, sok gyümölcsöt hoz." Ez az igazság valószínűleg egy általánosan
   ismert közmondás vagy szólás lehetett Jézus korában, amelyet a
   tanítványok a kereszthalált és a feltámadást követően Jézusra
   vonatkoztattak. Ezek szerint Jézus az a búzaszem, aki életének
   feláldozásával a földbe kerül és ott egyedül van, hogy aztán
   feltámadásával gyümölcsöt hozzon. A tanítványok csak lassan, Jézus
   példája alapján értik meg, hogy bizonyos veszteség, áldozat árán lehet
   egy nagyobb jót elérni. Jézus halála olyan áldozat, amelyet egy nagyobb
   jó, az emberek megváltása és üdvössége érdekében hozott. Odaadását az
   Atya azzal jutalmazza meg, hogy feltámasztja az örök életre.
   Ezt az értelmezést a keresztény közösség később jogosan szélesíti ki
   Krisztus minden követőjére. Főként igaz ez a vértanúkra, köztük a ma
   ünnepelt Szent Lőrincre. A vértanúk, akik hitükért feláldozták
   életüket, halálukban egészen hasonlókká váltak az Úrhoz, a kereszten
   meghaló Jézushoz. Az ő példájuk erősítse meg bennünk annak tudatát,
   hogy minden kereszténynek oda kell adnia egészen életét Krisztusnak,
   hogy általa bőséges termést hozzon.