Napi evangélium

2016. december 29. – Csütörtök
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”

Lk 2,22-35

Elmélkedés:

János apostol a Jézussal töltött esztendők alatt és az azt követő évek során elsajátította a hit látásmódját. Evangéliumának minden történetéből és szavából ez sugárzik. A hit útján akarja vezetni írásának olvasóit. Az idős Simeonnak, akiről a mai evangéliumi szakaszban olvasunk, nem volt erre szüksége. Mondhatjuk, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a Szentlélek indításaira hallgatott. Hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint még életében meg fogja látni az Üdvözítőt. A Lélek indította, hogy a templomba menjen és a Lélek nyitja meg szemeit, hogy felismerje a kisded Jézusban a megváltót, akinek érkezésére várt. Ettől kezdve Simeonnak nincs több vágya. Mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől, minthogy megláthatta az Isten Fiát?
Simeon jelenléte a Jézus születése körüli eseményekben nem csak valóságos, hanem van egy jelképes szintje is. Az ő személye jelképezi ugyanis mindazokat, akik az ószövetségi időkben az isteni ígéretek alapján vártak a messiás jövetelére. Sok évszázad nemzedéke nem élhette meg személyesen e jövetelt. Az ő nevükben is szól Simeon hálaadása Istennek, aki mindig beteljesíti ígéreteit.
Ne mondja karácsony után senki csalódottan, hogy másmilyen Jézust szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten Fia. A hit szemével felismerhetjük őt.