2010. március 15. - Hétfő

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába
érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit
Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott
voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a
vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá,
és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." A
királyi tisztviselő azonban így szólt: "Uram, jöjj, mielőtt meghalna a
fiam!" Jézus erre azt felelte: "Menj csak! Fiad él." Hitt az ember Jézus
szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak
szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: "Melyik
órában lett jobban?" Ezt mondták: "Tegnap déltájban hagyta el a láz." Az
apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: "Fiad él."
Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája,
amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Elmélkedés:

A nagyböjt folyamán olvasott evangéliumi történetek fokozatosan vezetnek
minket a hit útján, a feltámadásba vetett hit útján. Jézus csodái azt
jelzik az embereknek, hogy rendkívüli hatalommal, természetfeletti erővel
rendelkezik. Képes gyógyítani, képes megszüntetni mind a lelki, mind a
testi bajokat. Jézus képes arra, hogy halálos betegégben szenvedőket
meggyógyítson, ahogyan erről a mai örömhír beszámol. A tisztviselő és a
családja azt gondolja, hogy fia hamarosan meghal, de Jézus azzal
bátorítja, hogy él a fiú. S valóban, abban az órában fordul jobbra
állapota. Később majd Jézus halottakat támaszt fel, amely csodák szintén
előre jelzik a feltámadás titkát, s erősítik a hitet. Jézus cselekedeteit
tekintsük olyan jeleknek, amelyek a mi hitünket erősítik.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Legyen előttem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami
örökké tartó. Legyen unalmas az öröm, mely Kívüled vár, semmit ne
kívánjak, ami Nélküled van. Teljék örömöm a munkában, mely Érted van,
legyen unalmas minden pihenés, mely Nélküled van. Add, Uram, hogy szívemet
Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a javulás szent
föltételével állandóan tápláljam.
_______________________________________________
Evangelium minden nap