Poszttraumás növekedés (1)
„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk Krisztus által…” (Róma 8:37 NLT)

Mindannyian hallottunk már a poszttraumás stressz szindrómáról*, a tudósok azonban mostanában a poszttraumás növekedésről kezdenek beszélni. Az egyik felvetés arra utal, hogy a nehézségek növekedéshez vezethetnek. A másik gondolat, hogy a növekedés legnagyobb mértéke nem érhető el nehézségek nélkül. A viszontagságok azonban nem vezetnek automatikusan növekedéshez. A végeredmény nagyban függ attól, hogyan reagálunk a traumára. Ernest Hemingway írta: „Előbb vagy utóbb a világ mindenkit megtör, és a megtört emberek épp ott a legerősebbek, ahol megtörtek.” Ez néha igaz. Néha azonban az emberek leírnak gyönyörű dolgokat, és azt hiszik, hogy igazak – vagy remélik, hogy igazak – ezek a szép gondolatok mégsem segítenek. Hemingway is hordozott magában sérülést, ami végül az öngyilkosságához vezetett, mert a fájdalma túl nagy volt ahhoz, hogy el tudja viselni. A másik oldalon ott van József, akit elárultak testvérei, akit hamisan vádoltak nemi erőszakkal, és igazságtalanul börtönbe került – ő visszatekintve ezt mondta: „… Isten terve jóra fordította azt…” (1Mózes 50:20). A poszttraumás növekedés kulcsa az, hogy meglássuk mindenben Istent, közelebb kerüljünk hozzá, bízzunk benne, amikor nem értjük a helyzetet, és tudatában legyünk annak, hogy ő mindig a mi érdekünket tartja szem előtt. Isten szolgálatában is két oldala van az éremnek: siker és szenvedés. Szeretjük az elsőt, és próbáljuk elkerülni a másikat. Pedig mindkettő része Isten tervének. Isten elhívta Pált szolgálatra, és ezt mondta: „… meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért” (ApCsel 9:16). A nehéz idők azonban nem érték el, hogy Pál hite megkérdőjeleződjön, vagy kételkedjen Istenben, akit szolgál. A nehéz helyzetekre ezt mondta: „mindezekkel szemben diadalmaskodunk Krisztus által, aki szeret minket” (Róma 8:37 NLT).

* A tünet együttes olyan embereknél alakul ki, akik valamilyen komoly megrázkódtatást éltek át, vagy tanúi voltak annak. Korábban elsősorban a háborúkat megjárt katonáknál diagnosztizálták, de egy közeli barát vagy családtag halála, vagy súlyos betegsége, válás, szexuális zaklatás vagy erőszak is előidézhetnek hasonlót. Balesetek vagy terrorcselekmények szemtanúi, természeti katasztrófák túlélői is a poszttraumás stressz tüneteit mutathatják.