Lelki útravaló a mai napra .December 7.

Itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. (Róm 13,11)
Népdalok, tréfás diáknóták és templomi énekek szólnak a reggel szépségéről és öröméről. Isten népét a reggel megérkezése urának jóságára emlékezteti:

Ó, nap, mily gyönyörű vagy,Az Úr jósága mily nagy!" (EÉ 101,1)Bármennyire fontos része is életünknek az éjszakai alvás, a vele járó kikapcsolódás és feltöltődés, amikor elmúlik az éj, csörög az óra, felkelünk, hogy eleget tegyünk feladatainknak. A "hétalvó" pedig kötelességet mulaszt.Pál apostol máshol is ír a keretek között tartott élet hasznáról ("megsanyargatom és szolgálatra alkalmassá teszem a testemet" - 1Kor 9,27), itt azonban nem a napi feladatainkra akar figyelmeztetni. Alvó hitünket ébresztgeti. Az a keresztyén alszik, aki megszokta a kegyelmet. Aki Isten mindennapi ajándékaira úgy tekint: "ez nekem jár, ezt mind előre megszolgáltam." S ha netán valamit kér vagy vár tőle az Úr , így válaszol: "én már eleget adtam, én már eleget tettem!" Az a keresztyén alszik, aki elfelejtett csodálkozni azon, hogy még mindig szereti, még mindig hordozza őt az Isten. S aki alszik, nem tud törődni a rábízottakkal, könnyen válik közömbössé, átalussza a jótett alkalmait is. "Találó, hogy az apostol a levél olvasóit felserkenésre inti, jóllehet nem volnának keresztyének, ha már fel nem serkentek volna. Csakhogy Isten útján megálltak. Ez pedig annyi, mint visszafelé haladni. Előbbre jutni pedig annyi, mint folyvást újat kezdeni!"Isten harsonája ébresztőt fúj, órája jelzi felkelésünk sürgető idejét. Új napja megújult kegyelméről beszél. Kezdjük hát napjainkat hálaadással, örömmel és bűnbánattal. A naponkénti bűnbánat a naponta szükséges megtérés. Ezek után vegyük számba dolgainkat, s örüljünk annak, hogy kaptunk feladatokat, s erőt is azok elvégzéséhez.