Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Zsolt 39,6)Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (Jn 17,15) Bibliai olvasmányai: Jel 3,1-6 -- ApCsel 17,16-34 Lelki útravaló Augusztus 3.[Jézus] szólt a tanítványaihoz is: "Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. [...] Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett [...]." (Lk 16,1-6.8)Senki se értse félre Jézust, ő a példázatbeli sáfárt nem mindenestől tartja példaképnek. Elmondja róla, hogy hűtlenül kezelte gazdája vagyonát, ám amit megmentésére tes z, az maga is gyalázat. Nem történt nála életváltozás, meg sem fordult fejében a javulás szándéka. Továbbra is károsítja a gazdát, sőt bűntársává teszi az adósokat is. Mai szóval sápot vesz adósságaikból, ezzel biztosítja, hogy öreg napjaira befogadják, ápolják, majd tisztességgel eltemessék.Az egyetlen vonás, amit a sáfár gondolkodásából elénk tár Urunk: ez a példázatbeli ember gondol a jövőjére. Ám még ez sem állja ki az idők próbáját, mert nem lát tovább a földi életen. Csak ez a látható, megfogható e világi valóság érdekli őt, a holtig tartó hasznonélvezet s egy rangos temetés. Isten ajándékai közül megvásárolta magának a földi hajlékot, ám nem érdekelte őt a mennyei hajlékba való bejutás lehetősége.Jézus pedig így figyelmeztet minket: "Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba." (9. vers) A földi javakat, a pénzt és a vagyont nevezi Jézus hamis mammonnak. Hamis, mert boldogság ot ígér nekünk, s ígérete könnyen elszédít. Ugyanakkor csaló, és nem adja meg azt, amire számítunk. Fölibénk nő, uralkodik rajtunk, és elválaszt emberektől. Akinek sok a pénze, sok az irigye is. Pedig Jézus szerint a vagyon éppen arra való, hogy segíteni tudjunk vele embertársainkon. A hamis mammonnal megsegített barát szószólónk lesz, védőügyvédünk az Isten színe előtt. Kéretlenül is mellettünk fog tanúskodni. Különös: amit jó szívvel odaadtunk, ott így fogjuk "visszakapni". Ezzel "gyarapodik" örök kincsünk a mennyben!