Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. (Zsolt 86,11)

Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus... feltámadt a halottak közül. (2Tim 2,8a)

Olvasmányok: 2Thessz 2,13-17 és Mt 17,14-21

Szeptember 12.

"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Errõl szól az én evangéliumom..." (2Tim 2,8)

Pál apostol Timóteus memóriáját noszogatja számos alkalommal, és most bizonyságtételével a Krisztusról szóló tanításokat hangsúlyozza. Felszólítja Timóteust, hogy emlékezzen arra, Krisztust az Atya támasztotta fel, és Isten teljes mértékben elfogadta bûneinkért hozott áldozatát. Ezért bátran bízhatunk abban, hogy olyan Megváltónk van, aki önmagát sem kímélte, hanem halálba ment értünk, és feltámadt. Ha mi is ennek tudatában kezdenénk minden napunkat, akkor talán elég erõnk lenne a problémák hordozásához, a nehéz élethelyzetek túléléséhez.
Számomra kedves ének az énekeskönyvünk 225-ös éneke, amelynek a 4.verszaka így szól: "Feltámadt Krisztus, mennybe ment, / Még sincsen messze tõled... / Úgy ébredj minden reggelen, / Hogy életed húsvét legyen!" Húsvét fénye világítja be reggeleinket, minden új nap kezdetét, hogy úgy induljunk munkánkat végezni, hogy tudjuk: Jézus él, és gondunkat viseli, ismeri kéréseinket, fájdalmainkat, nehézségeinket, örömünket egyaránt. Ilyen szeretõ és gondviselõ Urunk van, aki ma is azzal a kegyelemmel, irgalommal jön felénk, mint ahogy húsvét hajnalán tette azt, legyõzve az ember õsi ellenségét.
Ezért nemcsak Timóteusnak szól a felszólítás, hogy emlékezzen, nemcsak az õ memóriáját noszogatja Pál, hanem ma a miénket is. Ne felejtsük el semmilyen élethelyzetben, hogy Krisztus meghalt és feltámadt értünk. Legyen ez a mi evangéliumunk, vigyük ezt a világba, a munkahelyre, a betegekhez, a ránk bízottakhoz, mert hatalmas ajándék a golgotai kereszt számunkra, amelyet emberi ésszel fel sem foghatunk, csak kegyelme által részesei lehetünk!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.