Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktõl fogva vannak. (Zsolt 25,6)

Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy õ szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelõ áldozatul bûneinkért. (1Jn 4,10)

Olvasmányok: Júd 1-2.20-25 és Mt 15,21-28

Szeptember 5.

"Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy õ szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelõ áldozatul bûneinkért." (1Jn 4,10)

"Az õ szeretete olyan nagy, hogy fel sem mérhetem, nem tudja felfogni az emberi értelem. Mikor bûneim súlya alatt a Golgotára ment, meghalt azért, hogy én örökké éljek. Õ Jézus, õ Jézus, õ Jézus, Megváltóm!" Ez a gyerekének jutott eszembe igénk kapcsán.
Sokszor mondjuk, hogy szeretjük Istent. De hogyan, mennyire? Talán úgy, hogy olvassuk igéjét, imádkozunk, eljárunk a gyülekezeti alkalmakra, és esetleg anyagilag is hozzájárulunk a gyülekezet fenntartásához? Amikor így élünk és teszünk, az vajon azért van, mert valóban Istent szeretjük? Ezek a cselekedeteink inkább arról tanúskodnak, hogy önmagunkat szeretjük, mert titokban azt várjuk Istentõl, hogy szeressen minket ezekért az "áldozatainkért". Õ azonban nem a cselekedeteinkért szeret, és nem viszontszeret minket, hanem úgy szeret, ahogyan ember nem képes szeretni. Az igazi szeretet az a páratlan tett, amelyet Jézus cselekedett értünk, mert halálával eltörölte bûneinket, és megnyitotta elõttünk Isten országának kapuját. Az egyetlen bûntelen meghalt azért, hogy nekünk életünk legyen itt a földön és halálunk után is. Krisztus halála nemcsak ablak, amelyen át megpillanthatjuk Isten szeretetét, hanem forrás is, amelybõl elõtört és patakzik az Isten szeretete, az õ kegyelmébõl még ma is. Így szeret az Isten, és mi ebbõl merítve próbálkozunk szeretni. A mi szeretetünk csak emberi szeretet Isten iránt és mások iránt is, ami talán nem is érdemli meg ezt a nevet, hiszen az érdek, az önzés irányítja még a szeretetünket is. Alázattal csak annyit kérhetünk, hogy az a felfoghatatlan szeretet, amely Istenbõl árad, tartson meg továbbra is szeretetében, takarja el vétkeinket, és könyörüljön rajtunk.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.