Erõt ad a megfáradtnak, és az erõtlent nagyon erõssé teszi. (Ézs 40,29)

Ezért Krisztusért örömöm telik erõtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erõtlen vagyok, akkor vagyok erõs. (2Kor 12,10)

Olvasmányok: Mk 7,31-37 és ApCsel 9,1-9(10-20)

Lekció:Mk 7,31-37 Ézs 29,17-24

Igehirdetési ige:2Kor 3,4-11

Augusztus 23.

"Ezért a Krisztusért örömöm telik erõtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erõtlen vagyok, akkor vagyok erõs." (2Kor 12,10)

Amikor ezt az igét olvasom, mindig Richard Wurmbrandt evangélikus lelkész jut eszembe, aki tizennégy éven keresztül volt kénytelen kommunista börtönökre templomként, cellaágyakra szószékként tekinteni. Egészen testközelbõl tapasztalta meg a bántalmazásokat, nyomorúságokat, üldöztetéseket, szorongattatásokat. Írásai alapján az olvasó számára a testi erõtlenségét mindig a belõle fakadó bizonyságtétel, szolgálatkészség, lélekmentõ szeretet feledtette. Mindig voltak a történelem folyamán olyan elkötelezett, Krisztushoz a végletekig hûségesnek bizonyuló szolgák, akik érte örömmel vállalták az erõtlenséget is, mert tudták, ekkor válik láthatóvá igazán az õ ereje bennük. Aztán sok esetben az õ vérük magvetés is lett (Tertullianus), hiszen erõtlenségükben tudtak igazán erõsek, hûségesek maradni, s megtapasztalták azt a páli mondatot: "Mindenre van erõm Krisztusban, aki megerõsít engem." (Fil 4,13) Így válhat paradoxonná ez a kifejezés: "amikor erõtlen vagyok, akkor vagyok erõs."
Sokan azt hiszik ebben az erõt fitogtató világban, hogy a gyengének, erõtlennek tûnõ emberek hasznavehetetlenek. Sokan úgy gondolják, csak az tud igazán érvényesülni ebben a világban, aki törtet, tipor, könyököl, minden pénzt és hatalmat magának kaparint meg, befolyást akar szerezni, kiszolgáltatottá, tõle függõvé akar tenni másokat. Ez nem az az erõ, amirõl Isten szava beszél. Az ige szerint akkor vagyok erõs, amikor több van belõle bennem, amikor én az övé vagyok, s õ az enyém. Amikor nem rólam, hanem róla szól az életem, amikor nem magamnak élek, hanem neki, amikor nem magamról beszélek, hanem róla.
Jézusra az õ kereszten történt halála miatt a világ erõtlen vesztesként tekint, de mi tudjuk, s az õ szavának hiszünk: "bízzatok: én legyõztem a világot." (Jn 16,33) Vele lehetek erõs, vele célba érhetek, vele a nehéz is könnyû, mert õ a gyõztes.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.