Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük. (Ez 11,19a)

A fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" (Róm 8,15b)

Olvasmányok: 1Móz 19,15-26 és Mt 12,1-14

Augusztus 18.

"Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: >>Abbá, Atyám!<<" (Róm 8,15)

A szolgalelkû ember félelemmel él. Mások akaratát lesi, igyekszik megfelelni, jól viselkedni. Mindig alkalmazkodik, másra hárítja a felelõsséget, meghunyászkodik.
A szabad ember bizalommal él. Szabad a szeretetre. Nem kényszerbõl, engedelmességbõl cselekszik, hanem önállóan, kreatívan, fantáziával találja meg az adott helyzetben a szeretet megfelelõ szavát, tettét.
A tékozló fiú így szólt: "Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy." (Lk 15,19) Apja azonban fiának tekinti. Kihozatja a legszebb ruhát, kezére gyûrût, lábára sarut ad. Szabadsággal és méltósággal ruházza fel. Az adja szabadságát, hogy apja fiává fogadja. Ebben az atya-fiú kapcsolatban van a mi szabadságunk.
Az ige arra emlékeztet, hogy atyánk van, mi pedig szabadok vagyunk ebben a fiúságban.
A zsidók mindennapi imádsága, a Sömá Jiszráél arra emlékezteti az imádkozót, hogy van Istene. A vallásos zsidók szó szerint veszik az imádságban szereplõ parancsokat: "Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!" - ott is látni ajtófélfáikon, és imádságkor az igéket kis dobozban gondosan föltekerik kezükre, fejükre. Ez emlékezteti õket, amikor elindulnak és hazaérkeznek; gondolataikban és cselekedeteikben, hogy van Istenük.
A mi mindennapi imádságunk a Miatyánk. Minden nap arra emlékeztet az imádság, hogy Atyánk van. Jézus tanított erre az imádságra, aki maga is az Atyához imádkozott, és az Atyába vetett bizalommal élt. Mi is Atyának szólíthatjuk Istent, és Atya-fiú kapcsolatban élhetünk, mint Jézus. Ebben a kapcsolatban fiak vagyunk és nem szolgák, bizalommal és szabadsággal élhetünk, nem félelemben és gyanakvással.
Testvérem! Ha reggel olvasod ezt az igét, emlékeztessen arra, hogy Atyád van, és indulj el Jézus bizalmával a mai napon, "mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek" (Mt 6,8), és "egy veréb sem esik le a földre Atyátok tudtán kívül" (Mt 10,29). Ha este olvasod, tedd életedet az Atya kezébe Jézus bizalmával, aki így imádkozott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" (Lk 23,46)

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.