Most azért az Urat féljétek, és õt szolgáljátok hûen és feddhetetlenül! Távolítsátok el az isteneket..., és az Urat szolgáljátok! (Józs 24,14)

De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra. (Róm 16,19c)

Olvasmányok: Jn 4,19-26 és Mt 10,34-39

Augusztus 12.

"Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez, nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra." (Róm 16,19)

"Vasvillával nem lehet szilvát aszalni!" Kedvenc régi magyar filmem a Felmegyek a miniszterhez címû alkotás, amelynek fõhõse, Balogh Bódog (Páger Antal) szavajárása ez, aki miatt a most alakult téesz vezetõsége igen nagy gondban van. Õ ugyanis az utolsó egyéni gazda Rendes községben, és amíg nem lép be, nem adhatják a szövetkezetnek a "Száz százalék" nevet. Bódog azonban mindig túljár a beszervezõk eszén, akik hol csellel, hol erõszakkal akarják belépésre kényszeríteni.
Pál apostol egy számára ismeretlen gyülekezetnek ír, hogy a Krisztussal és az egymással való még bensõségesebb közösségre "bírja rá" a címzetteket. Mégis, levelének végéhez közeledve egyre kedvesebben szól. Szavai nem puszta udvariasságról árulkodnak, nem is afféle captatio benevolentiae-vel (a jóakarat felkeltése, a hallgatóság megnyerése) találkozunk, hanem kiviláglik belõlük a türelem és a szeretet.
Az apostoltól vett két rövidke mondat nyomán egy igazi apa képe rajzolódik ki elõttünk, aki nem erõvel, nem a meggyõzés lehengerlõ rétori stílusával zárja levelét, hogy még egyszer jól a hallgatóság eszébe és a szívébe vésse az általa hirdetett evangéliumot, hanem szelíd szóval, kedvességgel, tapintattal, a másik emberre való odafigyeléssel ír.
Tapintatos ugyan, mégis következetes, hiszen elvárásait szelíd szavakba csomagolva adja át az övéinek. S még a mondanivalója is ezzel cseng egybe, hiszen mi mást várna el egy apa a gyermekétõl, mint azt, hogy bölcs legyen a jóra és képtelen a rosszra?
Egy kisgyermek jut az eszembe, aki az édesapjával elõttem vásárolt a boltban. Az árucikkek között válogatva a következõ szavak ütik meg a fülemet: "Azt akarom. Az kell nekem" - toporzékol a kisgyermek, s közben az apja próbálja csemetéjét lehiggasztani és tanítgatni: "Nem >>akarom<<, nem >>kell nekem<<, hanem >>szeretném<<." Milyen ritkán hangzik el ez a szelíd szó nemcsak a kétévesek ajkáról, hanem a felnõttekérõl is!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.