Magasztaljátok Istenünket, az Urat, boruljatok le lába zsámolya elõtt, mert szent õ! (Zsolt 99,5)

Halleluja, az üdvösség, a dicsõség és a hatalom a mi Istenünké! (Jel 19,1b)

Olvasmányok: Ézs 26,20-21 és Mt 27,15-30

Április 1.

"Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: Halleluja, az üdvösség, a dicsõség és a hatalom a mi Istenünké." (Jel 19,1)

Az ember általában arra vágyik, hogy minél több elismerést kapjon. Elismerésre vágyik már a gyermek az iskolában, hogy jutalmazzák elért eredményeit. Elismerésre vágyik a sportoló, mert szeretne gyõzni, szeretne elsõ lenni és dicséretet kiérdemelni. Elismerésre vágyódik az ember a munkahelyén, elõbbre jutni a ranglétrán, hogy mások elõtt nagyobbnak tûnjék. Az ember gyarlóságánál fogva szeretne mindig gyõztesként tetszelegni.
Tulajdonképpen az egész világ egy csatatér, ahol mindenki mindenkit szeretne megelõzni, legyõzni. A fõ kérdés manapság is az emberi kapcsolatokban: kitõl mit kapok, mi éri meg?
Amint igénkben is olvassuk, a dicsõség és a hatalom egyedül Istené, aki Jézus Krisztusban az ember üdvösségét munkálja. Bármennyire is törekszünk, be kell látnunk,hogy a teremtettségben egyedül Jézus Krisztus a gyõztes, aki bennünket is a gyõztesek sorába hívott el.
Felmerül a kérdés: ha gyõzni akarok, hova álljak? A világ gyõzteseinek sorába igyekezzek, vagy alázatos szívvel a Jézust követõk sorába álljak? Ha ezt teszem, elõbb-utóbb rádöbbenek, Isten oldalán állni jó. Isten nem azt várja, hogy érdekbõl legyek gyõztes az életben. Az õ útja az igazság és a szeretet. Az igazságra eljutni csak a szeretet útján lehet. A szeretet útján az õ szent Lelke vezet, amely üdvösségre visz. Ha végigjártam a hit és a szeretet útját, s mindvégig kitartottam Teremtõm, Megváltóm és Megszentelõm mellett, boldogan állhatok a megváltottak kórusába, s a halál feletti gyõzelem biztos tudatában zenghetek halleluját örökké. A gyõztesek éneke az enyém lehet már ma!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.