Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam õket, de õk nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. (Hós 11,3)

Ha hûtlenek vagyunk, õ hû marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. (2Tim 2,13)

Olvasmányok: 4Móz 6,22-27 és 1Móz 18,1-15

Január 31.

Ha h?tlenek vagyunk, ? h? marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. 2Tim 2,13

A h?ség az egyik legszebb emberi erény, h?nek maradni a legnagyobb isteni ajándék. A világ tele van a Sátán kísértéseivel. Ki sem kell lépnünk az utcára, elég bekapcsolni a számítógépet, és rajta keresztül részesévé válunk a világhálónak. Egyetlen keres? gomb megnyomásával olyan ajánlatok tárulnak elénk, amit jelenlegi és eljövend? életünkben el nem érhetünk, és valószín?, hogy el?tte nem is vágyakoztunk volna utána.
Azok, akik megismerték az Isten tiszta szeretetét, akiket átölelt „Isten nagy kegyelme”, a mindenkori h?tlenség elleni harcosokká válnak. Ez értelmetlen harcnak t?nik, mert óemberünk minden nap elveszíti a csatát, és gyakran el?fordul, hogy a harc több menetes. Pál nem elítéli az akaratgyenge embert, aki képtelen h? maradni, hanem biztosítja az Isten szeretetét?l, mert ? a Szeretet.
„Ha” – mennyi mindent sejtet ez a két bet?, rejt valami bizonytalanságot, de magában hordozza a változás lehet?ségét is. Az apostol azt szeretné, hogy ne érezzünk bizonytalanságot, hanem felhívja a figyelmet a kitartás, az elkötelezettség ajándékára, a benne való maradásra. Micsoda párosítások: együtt meghalni-együtt élni, t?rni-uralkodni, h?tlenség-h?ség, és ez mind attól a két bet?t?l függ, „ha”. Ebben a két bet?ben van elrejtve az emberi sorsunk.
Esténként gyakorta utóér a letargia. Végig gondolom a nap történéseit, az elvégzett és el nem végzett feladatokat. Szomorúan konstatálom, hogy sokkal többet kellett volna magamból adnom, de ismét nem sikerült. Isten ennek ellenére naponta ad új feladatot, nem engedi az önmardosást, hanem bátorításával figyelmeztet. Lehet, hogy nem sikerült, hogy elmaradt a bizonyságtev? szó, de ? akkor is h?séges marad.
Amennyiben Istennek ez a h?sége igazán megérint minket, akkor magunk is ennek a h?ségnek a jegyében éljük életünket. Legyünk h?ségesek mind a Vele, mind az emberekkel való kapcsolatainkban.
Áldott emlék? nagymamám jut eszembe, aki huszonhét évesen egy három éves és egy karon ül? gyermekkel áll férje koporsója mellett. A gazdasági világválság kirobbanása évében, a kilátástalanság közepette sem vállalta az emberileg könnyebb megoldást, elutasította a rokonság gy?zködéseit egy új házasságról. Nem akart gyermekeinek mostohaapát. Holtáig h?séges maradt férjéhez, az Isten el?tt kimondott h?ségesküjéhez. „Szeretnék lenni, mint ?…” (EÉ 427)

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.