Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy!... Hallgatva járulj oda! (Préd 4,17)

Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. (Jak 1,21)

Olvasmányok: Lk 2,(22-24)25-38(39-40) és 1Jn 1,1-4

Lekció:Lk 2,33-40 Ézs 49,13-16 .

Igehirdetési ige:Gal 4,1-7

December 28.
Mária pedig mindezeket a dolgokat megõrizte, és forgatta a szívében. (Lk 2,19)

Isten nagyszerû szervezõ: pontosan idõzíti az eseményeket. S ha az övéi rendszerint csak egy-egy lépést ismernek is, az események összefüggését utólag megvilágítja elõttük.
Mária és József sem tudhatták elõre, miért kellett a szülés elõtti napokban hosszú, fárasztó útra kelniük. Érthetetlen lehetett az is, hogy a zsúfolt vendégfogadók egyikében sem szorítottak helyet a mindenórás fiatalasszonynak. Távoli rokonok közül sem esett meg senkinek a szíve rajtuk. Utolsó és egyetlen lehetõségként maradt "szülõágyként" az istálló szalmája, bölcsõként a jászol. Senki sem csodálkozna, ha mindezek miatt talán sóhajtoztak, netán elégedetlenkedtek volna.
Azután egyszerre a pásztorok tanúskodása meghozta a magyarázatot. Így most már minden érthetõ. Nem csupán az összeírás miatt kellett Betlehembe menniük. Tudtán kívül Isten akaratának engedelmeskedett Augustus császár a népszámlálás elrendelésével. De Isten rendezte azt is, hogy az istálló jászla legyen a kis Jézus fekhelye, így került közel az egyszülött Fiú mindenkihez, a legszegényebbekhez is. Mária pedig megerõsödött hitében: a jászolban fekvõ Gyermek az, akinek az angyal elõre jelentette! A pásztorok minden szavát megfigyelte, azokat késõbb is sokszor ismételgette, nem felejtette el, "szívében forgatta".
Az ember szíve hitének kincseskamrája. Gyûjtsünk hát össze minden áldott tapasztalatot: gyermekkorunk bibliai aranymondásait, a szószékekrõl meghallott és megértett evangéliumot, bûneinkbõl nyert feloldozást, tanúskodásra való indíttatást. A Krisztussal találkozás legkisebb mozzanatait is. Erre biztat Pál apostol: "A rád bízott drága kincset õrizd meg a [...] Szentlélek által." (2Tim 1,14) A tele kincseskamrából mindig jut másoknak is!
Áldottak, akiknek van mibõl adniuk, akik vigasztalni és erõsíteni tudnak. Áldottak, mert "mint aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige" (Péld 25,12).

Uram!
Ne engedd elfelejtenem, mit tettél értem! Bocsáss meg, hogy sokszor nem értettem szándékaid. Köszönöm, hogy visszatekintve értelmet nyertek a nehéz idõk, s "javamra vált a keserûség". Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.