Kisebbrendűség„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Mózes 1:31)

Farai Chideya a Harvardon diplomázott, a Newsweek magazinnak dolgozott, és gyorsan a csúcsra jutott. Mégis hét éven át küzdött a bulimiával, így próbálkozott a körülötte lévő látszat-világ csillogó képeihez hasonlóvá válni. Amikor végre megszabadult a betegségtől, ezt írta: „A fogyás nem változtatott a személyiségemen, és nem könnyített az érzelmi terhen, amit gyermekkorom óta hordoztam. Azt hittem, hogy sovány akarok lenni. Valójában arra vágytam, hogy boldog legyek, de ezt nem adta meg sem a kinézetem, sem az elért eredményeim. Mivel nem tudtam magamat szeretni és elfogadni, ezért a másoktól jövő elfogadás sohasem volt elég. Amikor megpróbáltam tökéletes lenni, akkor távolságtartóvá, megközelíthetetlenné váltam, pedig épp az ellenkezőjét szerettem volna.” Ezek után Farai megoszt velünk négy alapelvet, ami megváltoztatta az életét: „

1) A megszállottan tökéletességre törekvés a magány csapdájába zár, mert jó kapcsolatok csak őszinteségre és teljes elfogadásra épülhetnek.

2) A megszállottan tökéletességre törekvés miatt gyengeségeidre rejtegetni való dolgokként tekintesz ahelyett, hogy növekedésre való lehetőségnek tartanád őket.

3) A megszállottan tökéletességre törekvés miatt folyton arra koncentrálsz, akivé majd egy napon válni akarsz ahelyett, hogy örülnél annak, aki most vagy.

4) A megszállottan tökéletességre törekvés megfoszt attól, hogy az életed valóban számítson, mert ha folyton magad körül forogsz, nem marad semmid, amit másoknak adhatnál.” Összegzésül: Istennek nem kellett megteremtenie téged, ő úgy döntött, hogy megteremt. Aznap, amikor megszülettél, mosolyogva mondta: „igen jó.” Ha egyszer ezt teljesen megérted, elkezdesz felülkerekedni a kisebbrendűségi érzéseden.