Isten trónterme

Láttam az Urat/יהוה/Örökkévalót, és palástja betöltötte a Templomot...

Pontosan ezt éltem át néhány héttel ezelőtt egy házi ima-összejövetelünkön.

Szeretném szavakba foglalni, de majdnem lehetetlen leírni, ami ebben a mennyei világban látható és tapasztalható.

Mélyen az imádatban voltunk, amikor egyszer csak egy másik világban találtam magam. Tudtam, hogy az Úr imádatában vagyunk együtt, de a belső szememmel valami egészen mást láttam. Láthattam az óriási tróntermet, amelyről Ézs. 6,1-3 ír. Olyan nagy volt a terem, hogy alig láthattam a végét. Tele volt angyalokkal gyönyörű öltözékekben, de közöttük emberhez hasonló alakok is voltak, akik pálma szerű ágakat tartottak a kezükben. Ők nem angyalok voltak, de az angyalok között voltak a trónteremben.

Egy hatalmas erejű muzsika hallatszott, amint írva van: Mint sok vizek zúgása, nagy vízesés moraja és hatalmas mennydörgés hangja. Jel. 14,2

Aztán láttam valamit amitől a lélegzetem is elállt - Isten trónját láttam. Ez egyszerűen leírhatatlan; bőségesen arannyal és ezüsttel valamint drágakövekkel ékesített, az egész olyan - nehéz visszaadnom a látványt - mintegy 'élő' volt. A tekintetemet alig bírtam levenni róla, olyan nagy dicsőség áradt ki egyedül csak a tróntól.

Miután mindezt alaposan megfigyelhettem, egy további csodálatos dolog történt: A terem másik végén egy óriási arany kapu nyílt meg, és egy leírhatatlan alak lépett a trónterembe. Nem láthattam az arcát az alaknak, de csak a palástjának szegélye betöltötte a tróntermet, hogy úgy éreztem, nem tudok levegőt venni.

Egyszerre teljes csend lett. Minden angyal és az emberhez hasonló alakok is orcájukra borultak. Egy szó sem hangzott, de a gondolataimban tudtam, hogy ez aki bejött Isten, az Atya volt. Az Ő hatalma és dicsősége olyan erős volt, hogy tudtam, ez nem Jézus vagy a Szent Szellem - ez Ő volt, a Teremtő Isten személyesen. Az egész lélegzet elállító, félelmetes és megrendítő volt.

Egy mély tisztelet/hódolat töltött el mindenkit aki a trónteremben volt, mialatt az Alak a trónhoz ment.

Azután más valamire lettem figyelmes - a levegő a trónteremben nem normális levegő volt, hanem aranyporral áthatott volt. Az egész olyan különleges volt, hogy egyszerűen nincsenek szavak rá.

Ami megrettentett, hogy minden mértéket meghaladó mély tisztelet/hódolat/istenfélelem töltötte be a tróntermet. Gondolataimban a kérdés képződött: Uram, beléphet ide ember egyáltalán, lehetünk mi itt valamikor? A válasz azonnal jött gondolat formájában: Nem sokan lesznek akik itt lehetnek, mert sok hívő emberben nincsen az a mély tisztelet/istenfélelem, aminek lennie kellene! Úgy kezelnek engem mint egy kedves öreg apát. Ők jönnek amikor akarnak, és mennek amikor akarnak, de nem fogják fel, hogy ki vagyok tényleg, és mekkora hatalmam van.

Mélyen szomorú lettem, mert egyszer csak megértettem, hogy ez tényleg így lesz. Ebben a pillanatban vége lett a látomásomnak. Képtelen voltam valamit is mondani vagy tenni.

Egy reménytelenség szakadt rám, mert azt kérdeztem magamtól, mit is tehetek, hogy a hívők felébredjenek; életüket megváltoztassák és egészen feltétel nélkül Isten trónjára helyezzék?

Én nem tudom, de imádkozom azért, hogy több ember ilyen tapasztalatokat szerezhessen, mert akkor nem lesz szükségünk előírásokra és szervezésekre többé.

Ez az átélés nagyon nagy hatással volt rám - szeretném hogy az életemet megváltoztassa - megszentelt legyen.