Atyánk jelenlétének szüntelen bizonyossága a legnagyobb próbák közepén is hálaadásra indítja az Őbenne bízókat: "Magasztallak Téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké! Minden napon áldalak Téged, és dicsérem nevedet örökkön örökké! Nagy az Úr és igen dicséretes, és az Ő nagysága megfoghatatlan. Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak Téged kegyeltjeid. Igaz az Úr minden útjában, és minden dolgában kegyelmes." (Zsoltárok 145,1-3. 10) Ha az öröm és a hálaadás magaslatáról letekintünk az életünkre, akkor más távlatba helyeződnek saját dolgaink, s ezzel párhuzamosan a kérések súlypontja is áthelyeződik Isten szempontjaira: "Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és a többi majd megadatik néktek." (Máté evangéliuma 6,33) Nem a "többit" akarjuk már görcsösen megszerezni, "kiimádkozni", mintegy kikényszeríteni Isten kezéből, hanem Isten országának megszületésére vágyakozunk szeretteink, felebarátaink szívében, s azután az egész világon is: "Jöjjön el a Te országod és legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is." (Máté evangéliuma 6,10) Vágyaink ekkor látszólag "beszűkülnek", nincsenek már hosszú listáink, mert felismerjük a fontossági sorrendet: "A Te országod örökké fennálló ország, és a Te uralkodásod nemzedékről nemzedékre." (Zsoltárok 145,13)
Egyetlen dolog után vágyakozunk, amely azonban maga a teljesség: "Isten közelsége oly igen jó nékem." (Zsoltárok 73,28) "Vágyakozz Isten után - az élő Isten után - mélységes sóvárgással! Krisztus élete tanúsítja, hogy mit tehet az ember, ha isteni természet részese lett. Mindaz, amit Krisztus kapott Istentől, a mienk is lehet. Tehát kérj, és akkor kapsz!" (Ellen G. White: Krisztus példázatai, Kérjünk, hogy adhassunk c. fej.)

Barati Lilla