Ahhoz, hogy megtegye Isten akaratát, Mózesnek el kellett hagynia komfortzónáját. „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.” (Zsidók 11:24–26). Hogy elvégezze Istentől kapott megbízatását, Mózesnek hajlandónak kellett lennie arra, hogy lemondjon két dologról: 1) A kényelemről. A kényelem nagyobb veszély előrehaladásodra, mint a nehézségek. Miután a palotában élt, Mózesnek a következő negyven évet a pusztában, juhokat legeltetve kellett eltöltenie. Feleségül vette Jetró egyik leányát, intézte apósa üzleti ügyeit, nyugodt kis élete volt. El tudod képzelni, milyen lehetett otthagyni ezt, visszamenni, és szembenézni a fáraóval? Isten terve, hogy megáld és megjutalmaz, de nehogy azt feltételezd, hogy az életed könnyű is lesz. 2) A biztonságról. Amikor Isten elhívta őt, Mózes tele volt kétségekkel és kérdésekkel. „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek?” (2Mózes 3:11). „Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz… mit mondjak nekik?” (2Mózes 3:13). „Hátha nem hisznek nekem” (2Mózes 4:1). „Nem vagyok én ékesen szóló… Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én.” (2Mózes 4:10). Végül ezt mondta Istennek: „Küldj valaki mást!” (2Mózes 4:13 NIV). Voltál már te is így? Még jó, hogy Isten nem fogadott el nemet válasznak, és Mózes végül megtette azt, ami mindig működik, ha bizonytalan vagy a jövődet illetően: engedelmeskedett Istennek, és a részleteket rábízta. Mózes esetében ez azt jelentette, hogy beleegyezett Isten hívásába, elhagyta a komfortzónáját, és visszatért Egyiptomba. Az eredmény: Izráel fiai megszabadultak a rabszolgaságból, és Mózes neve közismertté vált.