Hagyd abba a panaszkodást! (2) „Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt.” (4Mózes 11:1)

Ha azt gondolod, hogy a panaszkodás nem nagy ügy, olvasd el ezt: „Egyszer a nép siránkozott… Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe.” Egy bölcs ember egyszer azt mondta: „Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, míg nem találkoztam valakivel, akinek lába nem volt.” Isten ezerféle módon megáldott, nem akarja hallani a siránkozásaidat. Egyébként miért is zúgolódtak az izraeliták? Mert rosszul ment a soruk. Némelyek számára ez betegséget jelent, másoknak döcögő karriert, anyagi nehézségeket, vagy egy családi helyzetet, amit valami évekkel ezelőtti esemény idézett elő, de most is hordozni kell a következményeit. Talán rossz döntéseket hoztunk valamikor az életünk során, és emiatt most minden tervünk összedől. Házassági problémákkal küzdünk, két oldalról hozott gyerekekkel, döntéseink következményeivel. Valamilyen szintű nehézséggel mindannyian szembetalálkozunk. Mindannyiunknak van valami az életében, amivel kapcsolatos sírámainkat Isten nem szeretné hallani. Értsd meg ezt: a nehézségekkel tényleg nehéz megbirkózni, de ha panaszkodsz, azzal lemondasz a kegyelemről, ami segítene túljutni rajtuk. Ha a panaszkodást választod, és ragaszkodsz a tökéletes élet álomképéhez, elveszíted a kegyelmet, ami egyébként mindig hozzáférhető, és győzelemre vezetne. Változtass hát a gondolkodásmódodon! Térdelj le, és imádkozz így: „Uram, szeretném, ha az életem másként nézne ki; szeretném megtapasztalni az örömet, amit te adsz azoknak, akik elhagyják a hálátlanság pusztáját és belépnek a hálás élet Ígéret földjére.” Az ilyen imádság meg fog változtatni!