2016. április 3. vasárnap

Engedd, hogy Isten helyreigazítson!
„… a fenyítés nem fogott rajtuk.” (Jeremiás 2:30)

Hogyan reagálsz a fenyítésre? Sértésnek veszed? Elutasításnak fogod fel? Védekezővé válsz? Letámadod a rossz hír közlőjét, és mindent megteszel annak érdekében, hogy az illető többé a közeledbe se juthasson? Vagy felemlegeted „jó pontjaidat”, és azt mondod: „Ahhoz képest, amit én elértem az életben, te semmit sem tettél”? Esetleg megadod magad az önsajnálatnak, és arra gondolsz, milyen nehéz is az életed, mert az emberek nem értenek meg, és nem értékelnek?
Szükségünk van olyan emberekre, akik őszinték velünk. Miért? Mert túlságosan könnyen elvakít minket saját egónk. Amikor Isten küld valakit, hogy megintsen, azért teszi, mert a legjobbat szeretné számodra. Jobbító szándéka azt mutatja, mennyire fontos vagy számára. „Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak” (Zsidók 12:8). Nézd csak meg a lelki születési anyakönyvi kivonatodat!
Azok az emberek, akik nyitottak a helyreigazításra, általában rendelkeznek a következő tulajdonságokkal:
1) Sebezhetőség. Ha hibáztak, képesek azt beismerni – sőt, még mielőtt szembesíteni kellene őket hibájukkal. 2) Taníthatók. Készek meghallgatni másokat, gyorsan tanulnak, és mindig nyitottak a tanácsra.
3) Megközelíthetőek. Nem próbálnak elrejtőzni.
4) Őszinték. Elkötelezték magukat az igazság mellett, bármennyire fáj is az. Azt mondod, ez magas mérce. Igazad van! Olyan mérce ez, melynek a büszkeség ellenáll, és amely elől a törékeny ego elmenekül. Mindannyiunkban ott van a hajlam, hogy inkább szeretnénk jól mutatni, mint jónak lenni. Tehát ha Isten küld valakit az életedbe, aki szeret eléggé ahhoz, hogy egyenes legyen veled – légy nyitott felé! Növekedésed és sikered múlik rajta!