2016. június 19. szombat.

Elvonulni, hogy feltöltődhessünk
„… visszavonult ismét a hegyre egymagában.” (János 6:15)

A siker kulcsa abban van, ha tudjuk, milyen feladattal bízott meg Isten, és ehhez milyen ajándékokat adott. Amint felfedezed ezt a két dolgot, minden mást engedj el, vagy ruházz át másokra! Ez nem könnyű, mert mások igényt tartanak idődre, energiádra, akkor is, ha ez nincs összhangban elhívatásoddal. Derítsd ki, milyen tevékenységek merítenek ki, és – hacsak nem elengedhetetlenek – kerüld őket! Aztán keresd meg azokat a dolgokat is, amelyek energiával töltenek fel, és ezeket tedd életed nélkülözhetetlen részeivé! Azt mondod, annyi minden tart igényt az idődre? Senki sem volt elfoglaltabb Jézusnál. János elmondja, mennyi munkája volt: „van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket” (János 21:25).
Kérdés, hogyan tudott Jézus helyes vágányon maradni, mi őrizte meg a kiégéstől? A válasz: Ő ismerte a lelki pihenés és megújulás titkát. A Biblia azt mondja: „Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában” (János 6:15). Az „ismét” szó elárulja nekünk, hogy Jézusnak rendszeres, napi szokása volt, hogy elvonult a tömegtől imádkozni, végiggondolni terveit és a fontossági sorrendet, így töltődött fel újra erővel. Értsd meg ezt: ahhoz, hogy hatékony tudj lenni másokkal, meg kell tanulnod önmagad társaságában is jól érezni magad. Louis Auchincloss író mondta: „Az egyetlen dolog, ami az embert mozgásban tartja, az energia; és mi más az energia, mint az élet szeretete?” Ha tudsz időt szánni arra, ami energiával tölt fel, akkor lesz tartalékod, amiből meríthetsz, ha másoknak kell adnod.