Amikor az egységen munkálkodsz:
1) Vizsgáld meg a motivációidat! Egyedül Isten ismeri, milyen indítóokok rejlenek az ember szívében, ezért egyedül ő hivatott azok megítélésére. „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik.” (1Korinthus 2:11). Mi, emberek a külsőt nézzük, és az alapján ítélünk; „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ítéletünk alapja nem feltétlenül az, amit az emberek tesznek, hanem az, hogy mi a mi véleményünk tetteikről. Könnyen feltételezünk negatív motivációkat: „Azért tette, hogy bántson.” „Milyen egy önző nőszemély.” „Sosem törődik másokkal.” A római gyülekezet saját maga rombolta egységét külsőségek miatt, ezért emlékeztette őket Pál arra, hogy még ha viselkedésük ellentmond is egymásnak, az indítékaik egyformák. „Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek.” (Róma 14:6). Az egység nem a külső egyformaságon múlik, hanem az egymást megértő szíveken!
2) Vedd fontolóra, hogy milyen hatással vagy másokra! Szoktuk azt mondani: „Nem tartozik senkire, csak rám, mindaddig, míg nem teszek olyat, amit a Szentírás tilt.” Nagy tévedés! Lehet, hogy az Írás betűjét betartod, de a Lélek ellen vétesz. Pál azt mondta: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Korinthus 10:23). Igen, megteheted, de lehet, hogy ezzel valaki másnak ártasz. Isten törvénye nagyobb, mint a „jogom van hozzá”, és ez a szeretet törvénye! Neki számít „nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között” (1Korinthus 8:9). Mit kell tehát tennünk? „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Filippi 2:3).