2. "Bosszú (Péld 20:22). A példabeszéd most az áldozatot szólítja meg, aki kísértést érezhet arra, hogy bosszút álljon az ellene elkövetett gonoszságért. A tanács egyszerűen így hangzik: „Várjad az Urat”. Csak így menekül meg, ami azt sejteti, hogy aki bosszút forral, komoly kockázatot vállal. Péld 25:21-22 ugyanazt a tanítást hangsúlyozza, méghozzá az ellenség fejére halmozott parázsló szén hasonlatával, aminek a gyökere a bűnbánatot és a megtérést kifejező egyiptomi szertartáshoz vezethető vissza. Péld 20:22 ígéri, hogy aki tartózkodik a bosszútól, azt megmenti az Úr, és menet közben (teszi hozzá Péld 25:21-22) még az ellenségét is megmentheti, ilyen módon jóval győzve meg a gonoszt (Róm 12:21)."

„Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet; Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.” (Péld. 25,21-22.)

A Példabeszédek könyvében adott isteni eligazítás mindenekelőtt a bosszút tiltja, arra tanít, hogy az igazságtételt bízzuk az Úrra. “Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!” (Péld. 20,22.). Ugyanakkor azt is tanácsolja, hogy még az ellenségünkkel is jót kell tenni: “Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megbotlik: ne újjongjon a te szíved. Hátha meglát az Úr, és elítél érte, tőle meg elfordítja a haragját” (24:17–18). Nem mondhatjuk azt: „Utolérte az Isten büntetése, úgy kell neki!” – ehelyett inkább segítenünk kell rajta.

Ezeknek hátterén Salamonnak ezt a kijelentését, - miszerint „eleven szenet gyűjtesz az ő fejére” -, többféleképpen magyarázzák.

1. Egyik szerint a régi Izraelben, amikor a tűzgyújtás még komoly gond volt, a szegény emberek egymáshoz mentek parazsat kérni. Amikor kaptak, akkor valamilyen speciális edényben a fejükön vitték haza. Az adományozó ezzel a jótettével valójában ahhoz teremtett precedenst, hogy a tüzet kérő ember a fején vihesse haza a tűzgyújtáshoz szükséges parazsat. Ezzel a jótéteménnyel a barátságáról biztosította az illetőt, amivel még az ellenséges kapcsolatokat is barátivá változtathatta.

2. Az egyiptomi hagyomány szerint viszont a vétkező embernek kellett kifejeznie a megtérését és a bűnbánatát azzal, hogy vezeklésképpen egy parázzsal töltött edényt tett fel a fejére. - Ennek tanulságaként, ha valaki jót tesz az ellenségével, akkor ezzel a tettével esetleg bűnbánatra képes indítani őt, aminek következtében a bűnbánata jeleként eleven szénnel töltött edényt kell a fejére tennie. Ezért, ha az ellenségünket, ahelyett, hogy megátkoznánk, inkább megáldjuk, mint ahogyan azt Jézus tanácsolja (Mt. 5,44.), akkor lehet, hogy ettől magába szállva, megbánja azt, amit tett. „Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.” (Róm. 12,20.).

3. Asszíriában pedig büntetésképpen gyakorolták azt, hogy forró aszfaltot csurgattak a vétkező ember fejére, ami rendkívüli fájdalmat okozott. - Salamonnak az a kijelentése, miszerint „eleven szenet gyűjtesz az ő fejére”, az asszíriai gyakorlatra való jelképes utalás is lehet. Az ellenségnek ugyanis megszégyenülést és lelki kínt okoz, amikor rossz helyett jóval fizetnek neki. Remélhetőleg azzal az eredménnyel jár majd, hogy ez a körülmény megváltoztatja a gondolkodását és viselkedését. Természetesen itt valóságos jócselekedetre kell gondolni, ezt ugyanis nem lehet azzal a hátsó szándékkal tenni, hogy ilyen módon majd megszégyenítjük az ellenséget.

Aki így tud jót cselekedni, az Isten jutalmára számíthat. Erről a jutalmazásról Jézus azt mondta: „a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Mt. 6,4; 6.). Vagyis „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”, “Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek”, „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.” (Róm. 12,9; 17; 19.).