Kornéliusz és Péter látomása
(Apostolok cselekedetei 10. fejezet)

Cézáreában élt egy Kornéliusz nevű római százados. A jámbor és istenfélő ember sok alamizsnát osztott, és szüntelen könyörgött Istenhez. Történt pedig, hogy látomást látott, amelyben Isten angyala bement a házába, és megszólította: - Kornéliusz! - Igen, Uram - felelte Kornéliusz. - Isten meghallgatta könyörgésedet, és az Úr megemlékezett rólad alamizsnáid miatt. Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simon Pétert, aki egy Simon nevű tímárnál lakik a tenger partján. Kornéliusz azonnal elküldte Joppéba egyik istenfélő vitézét és két szolgáját Péterért. Másnap, amikor a vitéz és két szolga közeledett Joppéhoz, Péter felment a ház tetejére, hogy imádkozzék. Közben azonban megéhezett, és már igen csak várta vacsoráját. Ám akkor látomás szállt reá, és látta, hogy az ég megnyílik, és egy nagy edény ereszkedik le a mennyből, mint holmi lepedő. És ebben a lepedőben mindenféle négylábú állat, vad, csúszó-mászó és égi madár volt. Péter ekkor szózatot hallott: - Péter, kelj fel, öld meg, és egyél belőle! - Semmiképpen, Uram. Soha nem ettem közönségest vagy tisztátalant - mondta Péter. - Amit Isten megtisztított, ne mond tisztátalannak! - hangzott a felelet. És mindez három ízben megismétlődött. Péter a látomás értelmén tűnődött, és közben megérkezett a három férfi, akiket Kornéliusz küldött. Bekiáltottak a házba Péterért, a Szellem pedig így szólt hozzá: - Három férfiú keres téged. Menj elébük, mert én küldtem őket. Péter azonnal le is ment a ház tetejéről, és így szólt a három férfihoz: - Én vagyok az, akit kerestek. Mit kívántok? - Kornéliusz százados küldött minket, aki igaz, istenfélő férfiú, a zsidók sokasága tehet mellette tanúbizonyságot. Szent angyal mondta neki, hogy hívasson téged házához, hogy beszédedet hallja. Ámen!