Jézus csodái
A gadarénusok tartományában lévő megszállottak 6. rész
(Máté 8, 28-34; Márk 5, 1-20; Lukács 8, 26-39)

"Az ördögtől megszállt emberek" leírása egyáltalán nem azonos a kígyó magvából született, páratlanul gonosz emberekével, akik ezért lettek gyermekeivé (ApCsel. 13,10). Mivel az ilyenekben nincs kiáltás a szabadítás után, nincs vágyakozás a menekülés után, inkább valószínű, hogy a túl sok bűn és mindenek felett az érzéki gyönyörök élvezete, a gyenge idegrendszer gyakori felcsigázása által talán kinyíltak e boldogtalanok a sötétség hatalmai félelmetes betolakodásának. Ezek nagyon bűnösök voltak, jóllehet nem minden ember közt a legbűnösebbek. Átéreztek, hogy csak cselekedetükből adták át magukat a gonosz eme zsarnokságának, amely zsarnokságból, amennyire a látóhatáruk megengedte, nem láttak szabadulási reményt. Maguknak tulajdonították, hogy ez a pokoli hatalom többé nem nélkülük működik, aminek ellenállva az elfutott volna tőlük, hanem olyan hatalom, aminek nem tudnak ellenállni és ami nem menekül. A kérdés ilyen szemlélete ellen egyetlen ellenvetés hozható fel. Nevezetesen azt, hogyha a megszállottság több, mint elmebetegség, annak eltérő formái valamelyikében miként történik, hogy most nincsenek megszállottak és hogy ezek teljesen eltűntek közülünk? Az a feltételezés, hogy egyetlen sincs most, maga megköveteli, hogy bizonyítást nyerjen. Nem nehéz észrevenni, miért kevés az összehasonlítási alap. Először is, ha volt valami, ami jelezte Krisztus jövetelének időszakát, azt az összeroncsolt emberek lelki életének zavara mutatta. Az egész korszak "a sötétség órája és hatalma" volt. Azé a sötétségé, ami az új nap hajnala előtt volt a legsűrűbb. A világ ismét káoszban volt, és a teremtő ige, hogy "legyen világosság", már majdnem elhangzott, de még nem mondták ki. Ámen!