Jézus példázatai
A tékozló fiú 4. rész
(Lukács 15, 11-32)

"Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett." Kezdi fölfedezni nyomorát és azt, hogy gonosz dolog és keserűség, ha elhagyja az Urat, Istenét (Jeremiás 2,19; 17, 5-6). A szellemi világban nélkülözés van, jóllehet gyakran nem külső csapások okozzák ezt az ínségérzetet. Ez hívatlanul ott ül a gazdagok asztalánál és belép a királyok palotáiba. Ott a halhatatlan lélek talán kész arra, hogy éhen vesszen. Ha itt a pogány világ nagy hitehagyását, valamint egyetlen lélek eltávolodását látjuk, a javaknak ez a pocsékolása pontosan az, ami a Róma 1, 19-23-ban van leírva, mint ahogy a fejezet többi része pontosan megfelel a tékozló fiú szomorú tapasztalatának. A pogány világ nagy ínsége a csúcsára jutott, amikor Isten Fia testben megjelent. A régi vallásokban vetett minden gyermeki hit megszűnt. A görög filozófia kudarcot vallott. Hogy a tékozló fiú "nélkülözni kezdett", ez kétségtelenül felszólítás volt neki arra, hogy menjen haza, de még bízott abban, hogy saját erőforrásai még nem merültek ki teljesen. "Ekkor elment és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához", remélve segítségével megjavíthatja összetört szerencséjét. Itt látjuk az egyik bukást a másik után. A bűnös még inkább átadja magát a világ szolgálatára. A tékozló fiú minden nyomorúsága ellenére nem volt polgára annak a távoli országnak. Addig van remény a bűnös számára, amíg nyomorult idegennek érzi magát a bűn világában. Ezzel az "elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához" kifejezéssel Urunk a sötét titkokra utal a lelkek lefelé vezető útján, ami azzal kezdődik, hogy a világot szolgájaként kezdi használni, hogy kielégítse élvezeteit, végül annak rabszolgájává válik. Ámen!