Jézus példázatai
A nagy vacsora 3. rész
(Lukács 14, 15-24)

"De azok egytől egyig (egy értelemben vagy azonos szellemben) mentegetőzni kezdtek." Talán aki mondta, hogy "Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem", azokat képviselik, akik megmámorosodnak valamilyen birtok megszerzésekor. Ez sokat hozzátesz a példázat figyelmeztetésének komolyságához, hogy egyik vendég sem olyan elfoglaltság miatt maradt távol, ami önmagában bűnös, és mégis mindegyik bűnössé válik, mert annak adják az első helyet. "A szem kívánsága és az élet kérkedése" (Dániel 4,30) tartja az egyiket vissza Krisztustól, a másikat inkább a gond és a foglalkozás aggodalma tölti be: "Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom". Az ökrök kipróbálása valószínűleg a végleges megvásárlás előtt történt. Azt szerzi meg, ami a többinek már megvan. Az utolsót a világ élvezete tartja vissza Krisztustól: "Nem látod, hogy már megvan a saját lakomám? Miért zavarsz engem a tieddel? "Most nősültem, ezért nem mehetek". Ez úgy gondolja, hogy az ok tökéletesen jó, és ezért nem üzeni ezt, hogy "Kérlek ments ki engem!", hanem egyenesen elutasítja a hívást. Ahogy a Máté 22-ben, úgy itt is emelkedő sorrend van előttünk. Az első boldogan menne, ha tehetné. A második nem hoz fel távollétére ilyen szükséges okot, hanem egyszerűen elegendő ok alapján másik irányba megy; mégis kéri kimentését. A harmadiknak megvannak a saját tervei, és nyíltan megmondja, hogy "nem mehetek". Milyen figyelemre méltó kapcsolatban vannak ezek a kifogások a mi Urunk szavaival, ami olyan hamar következik (26. vers), és mennyire idevaló megjegyzést tesz Pál apostol (1Kor. 7, 29-31). Semmi olyan értékük nem volt, amit jogosan nem birtokolhatnának, de a földi értékek iránti helytelen szeretet végül kizárja őket a lakomáról. Ámen!