Fontos, hogy a szabadulást kereső embertársunkat bátorítsuk, hogy legyen aktív a Jézus Krisztusba vetett hite. Ennek érdekében feltétlenül el kell fogadnia Jézus Krisztust személyes Megváltójának – ha még eddig nem tette volna –, és ha csak lehetséges, merítkezzen be a Szent Szellembe is, mielőtt a szabadulás megtörténik. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy a vízbe való bemerítés (vízkeresztség) elengedhetetlenül fontos, amennyiben még nem élte át ezt az illető. Másrészről, ha a Szent Szellem-keresztségre (Szent Szellembe való bemerítésre) még nem kellően nyitott az adott helyzetben, a tanácsadást ennek megfelelően kell folytatni. Ilyen esetben az Istentől kapott szeretetet és bölcsességet kell gyakorolnunk. Hasonlóképpen bátorítani kell az illetőt, hogy pozitív legyen a szabadulásával kapcsolatos várakozása; legyen hite Jézus Krisztusban erre vonatkozólag. Bátorítsuk, hogy gondoljon Jézus Krisztusra, Aki az Atya jobbján ül, mert Ő a Közbenjáró, Közvetítő és Főpapunk Isten előtt. Így a Szent Szellem fel tudja szabadítani az illetőt a megkötöző, visszahúzó erők alól.
MEGTÉRÉS: Hiszem, hogy a megtérés minden körülmények között az adott ajtó kulcsa. Ez a kulcsa a megváltás, gyógyulás, Szent Szellem-keresztség és a szabadulás ajtajának is. Emlékezzünk arra, hogy Keresztelő János a megtérés keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára. Az első szavak között, amit Jézus prédikált, szintén ott volt ez az üzenet: "És mondja: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Márk 1,15) Igen, a megtérés az a kulcs, amely megnyit minden ajtót, és ahhoz, hogy tartós szabadulás történjen, először is el kell jutni a valódi megtérésre. A bűntudat azt jelenti, hogy sajnálkozunk a bűneink miatt, míg a megtérés a bűneinktől való TELJES elfordulást jelenti. Íme egy példa a különbségre: Júdásnak volt bűntudata, de nem tért meg. Így olvassuk: "Akkor látja Júdás, aki Őt elárulja, hogy elítélték Őt, megbánta dolgát, és visszavitte a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek," (Máté 27,3) Júdás nem tért meg, csupán bűnbánata volt. A megtérés teljes elfordulást jelent: elfordulást az életünkben található minden sötét dologtól, és odafordulást Jézus Krisztus fényéhez. Jézus gyönyörűen fejezte ki ezt, amikor Pál apostolhoz szólt a damaszkuszi úton: "Megszabadítva téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által." (ApCsel. 26, 17-18)
DÖNTÉS: Az igazi megtérés felnyitja szellemi szemünket, elfordulás a sötétségtől a világosság felé, a Sátán hatalmától Istenhez. De ehhez tudatosan és az akaratunkat mozgósítva kell DÖNTENÜNK. Itt található a megváltás és a szabadulás kulcsa. "Térjetek meg" - ez volt az a szó, amivel Jézus földi szolgálatát elkezdte. Amikor megjelent Jánosnak Páthmosz szigetén - János életének vége felé – és üzent a hét gyülekezetnek, a hét közül ötnek szintén azt mondta, hogy "térj meg". Az Újszövetség kezdete és vége is a megtérés. Ez a kulcsa az Újszövetség megértésének: a megtérés megértése. A tanítványok kimentek, prédikáltak az embereknek, hogy térjenek meg, és ennek eredményeképpen sok démont is kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak: "Kimenve prédikálják azt, hogy térjenek meg. És sok démont űznek ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítanak. (Márk 6, 12-13) Ámen!