Jézus csodái
Az első csodálatos halfogás 1. rész
(Lukács 5, 1-11)

Mindig vannak olyanok, akik kötelességüknek érzik, hogy megkülönböztessék az itt elmondott esetet a Máténál (4,18) és Márknál (1, 16-20) följegyzett esetről. Bizonyos nem nagyon súlyos nehézségeket mindenki kész elfogadni azzal kapcsolatban, hogy a két esett tökéletes egységre hozzuk. Nagyon kérdéses módja a zavarból való megmenekülés az, amikor az egymásra nagyon hasonlító és csupán enyhe eltérésekkel előttünk álló eseményekről azt feltételezzük, hogy ugyanazokkal az emberekkel történt kétszer vagy háromszor ismételten. Ez aligha elégíti ki azt, aki őszintén kérdezi, hogy vajon elfogadja-e azt bármilyen más feljegyzés esetében is. Nagyon valószínűtlen, hogy az eseményeknek meg kell ismétlődniük, és ezzel sokkal nagyobb nehézséget teremtünk, mint ami van és remélhetőleg elkerülhető. Csak gondoljunk az eltérő nézőpontokra, amelyek különbözőek és mégis igazak, amelyekben ugyanaz az eset mutatkozik be több irányból a különböző tanúknak. Ez csak néhány pont egy összetett körülményben, amit bármelyik elbeszélés megragadhat, legkevésbé az írásos, ami természeténél fogva korlátozott. Nem csodálkozunk majd azon, hogy két vagy három elbeszélőt hoznak majd elő különböző időpontokban, akik eltérőek, de nem mások, ugyanazzal az eseménnyel kapcsolatosan. Inkább hálásak vagyunk Isten gondviseléséért, ami gyakran nem pusztán az egyik szemlélődő helyzetéből, hanem sokakéból mutat be valamit. Ez teszi lehetővé, hogy Krisztus cselekedeteit minden fontos oldalról megvizsgáljuk, sok nézőpontból, és hogy halljuk az Ő tanításait, nem pusztán ahogy az egyik tanítvány átvette és továbbadta, hanem úgy is, hogy különösen mélyre hatolt egy másik szívében és emlékezetében. Ámen!