Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat!

Ahhoz, hogy Isten megbocsásson az embernek, nem volt elég, hogy Ő mindenható, sem az, hogy szeretett minket. Igazsága nem engedte meg, hogy szőnyeg alá söpörje a bűneinket. A bűnökért valakinek bűnhődnie kellett, mert "vérontás nélkül nincs bűnbocsánat". A bűn tette szükségessé a keresztet. Ebben az áldozatban a világ összes bűnét és gonoszságát magához vonzotta, mint mágnes a vasreszeléket, hogy a kereszt megemésztő tüzében végleg megsemmisítse. És miközben minket arra hívott el, hogy "örüljünk az Úrban mindenkor", a mennyei dicséret rövid időre elhallgatott, amikor mindez történt. Betölti-e ez a szívedet hálával? Jézus története nem ér véget a keresztre feszítéssel. Ha véget ért volna, akkor a keresztre, mint a lesújtó vereség és kétségbeesés szimbólumára tekintenénk. A jó hír, hogy Jézus nemcsak a bűn erejét zúzta szét a kereszten, hanem a halál erejét is. Három nappal később élve tért vissza, győztesként a sötétség, a halál és a Sátán fölött. Jézus, a názáreti ács a kereszt fájából az életre nyíló ajtót készített. Az evangélium ezt üzeni: a keresztnek ereje van átformálni az életünket. A kereszten a mínuszból plusz, a negatívból pozitív lett, a sötétségből világosság, a halálból élet, a gyűlöletből szeretet, a kétségbeesésből öröm, az összetörtségből helyreállás, és a Pokol tüzéből a Menny dicsősége. Azzal a meggyőződéssel élem az életemet, hogy Jézus vére megmosott, és senki nem szakíthat ki az Ő kezéből. Sátán sem férhet hozzá a lelkemhez, mert Krisztussal együtt el vagyok rejtve Istenben (Kolosse 3,3). Olyan ez, mintha egy bankban a páncéltermen belül is egy külön páncélszekrényben lenne a pénzem. És a széf ajtaja Krisztus vérével van lepecsételve. Ezért "Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!" (Filippi 4,4) Ámen!