Az aranyszabály (1)„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Máté 7:12)

Próbáld magad a következő állítások valamelyikébe besorolni:

a) mindig erkölcsös vagyok;

b) legtöbbször erkölcsös vagyok;

c) valamelyest erkölcsös vagyok;

d) ritkán vagyok erkölcsös;

e) sosem vagyok erkölcsös.

Nos, melyik kategóriába tartozol? A legtöbben valószínűleg a b)-hez soroltuk magunkat. Miért? Kényelemből. A siker árát megfizetni kényelmetlen. Mások érdekeit előtérbe helyezni kényelmetlen. Önfegyelmet gyakorolni kényelmetlen. Konfrontációt vállalni kényelmetlen. Legtöbben úgy tartjuk, hogy jó dolog erkölcsösnek lenni – mindaddig, míg valaki más erkölcsi botlása miatt nem mi húzzuk a rövidebbet. De ha komolyan gondolod, hogy olyan erkölcsi mércét állítasz fel, ami szerint élni szeretnél, akkor nem kell messzire keresgélned, csak éld meg az aranyszabályt: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” Miért?

1) Mert ez belső békét és egészséges önértékelést ad. Végtére is önmagaddal kell együtt élned és jól kijönnöd. Ha csak csalással tudsz győzni, elveszíted az önbecsülésedet, félni fogsz a lelepleződéstől, nem mersz majd Istenhez közeledni, és sikeredet is üresnek érzed.

2) Olyan helyzetet teremt, melyben mindenki nyer. Azt hiszed, ahhoz, hogy nyerhess, valaki másnak veszítenie kell? Ez az életfelfogás nem működik. Ha úgy bánsz másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, akkor ők nyernek; és ha ők is hasonlóképpen viselkednek, te nyersz. Vesztesek nincsenek.

3) Ezt a szabályt könnyű megérteni. Egyszerűen beleképzeled magad a másik ember helyzetébe. Ennyi az egész! Nincsenek bonyolult megfogalmazások vagy joghézagok.