Amid van, az több mint elég!

“Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” (János 6:9)

Jézus nem a köveket változtatta át kenyérré (ahogy Sátán kísértette a Lukács 4:3-ban). Mindössze egy esetet találunk az Írásban, amikor Isten teremtett egy szükség betöltése végett. (4 Mózes 11:21-23.) Általában az Úr egyszerűen megáldja azt, amire a kezünket tesszük. Az erőforrások ebben az esetben teljességgel elégtelenek voltak a szükségek betöltésére, de amikor az Úr megáldotta, akkor több mint elegendőek lettek.

Jézus nemcsak tanította a tanítványokat, hanem trenírozta is őket. Folyamatosan próbálta bevonni őket ezekbe a csodákba. Néhány nappal később megkérdezte a tanítványaitól, hogy mit tennének azért, hogy 4000 embert megetessenek? Mintha ezt kérdezte volna: “Elvétettétek a kérdést, amikor megkérdeztelek benneteket, hogy miként etethetünk meg 5000 embert. Nos, itt most kevesebb ember van és több eledel. Mit javasoltok ez alkalommal?”

Ahelyett, hogy megemlékeztek volna az előző csodáról, úgy tettek, mintha nem látták volna azt, ahogy Jézus megetette a tömeget, és újra csak a saját erőforrásaikra figyeltek. (Máté 15:32; Márk 8:1). Hasonló módon, mi is túlságosan gyakran megpróbálunk mindent megtenni, amit tehetünk, és megfeledkezünk Isten természetfeletti erejéről egészen addig, amíg már mást nem tehetünk, mint hogy imádkozunk. Sokan azért mulasztják el a csodát, mert nem teszik meg a hit első lépését és nem használják azt, amijük van. Ez a fiatalember dicséretes módon felajánlotta azt, amije volt, ezzel részese lett a csodának. Amikor szükségben vagyunk, akkor keresnünk kell az Úr vezetését, hogy találjunk valamit, amire rátehetjük a kezünket, majd bízzunk Benne, hogy megáldja, és megsokszorozza munkánk eredményét.

Andrew Wommack