Õ vezet minket mindhalálig (Zsolt 48,15).

Szükségünk van vezetõre. Sokszor mindenünket odaadnánk azért, ha valaki meg tudná pontosan mondani, mit tegyünk, merre menjünk. Szeretnénk a helyes úton járni, csak nem tudjuk, melyik az. Jó lenne a vezetõ! Az Úr, a mi Istenünk leszáll, hogy vezetõnk legyen. Õ tudja az utat, és vezetni akar bennünket, míg békességgel a célhoz nem érünk. Nem kívánhatunk magunknak nála csalhatatlanabb vezetõt. Adjuk hát át teljesen neki a vezetést, akkor soha nem fogunk utat téveszteni. Legyen Õ a mi Istenünk, és meglátjuk, hogy a vezetõnk is lesz. Ha követjük törvényét, és megtanulunk Vele járni, minden lépésünkben rá támaszkodni, akkor nem fogjuk eltéveszteni az élet útját. Az a vigasztalásunk, hogy Õ, aki öröktõl fogva és mindörökké a mi Istenünk, soha nem szûnik meg a vezetõnk lenni. „Mindhalálig" Õ vezet minket, azután pedig mindörökké vele lehetünk. Az isteni vezetésre vonatkozö fenti ígéret egy életen át tartó biztonságot jelent: azonnali üdvösséget, vezetést utolsó óránkig, azután pedig örökké tartó áldást. Nem ezt kellene keresnünk már ifjú korunkban, ennek örvendeznünk életünk derekán és ebben megbékélnünk öregségünkben? Keressük hát ma is az Õ vezetését, még mielõtt kilépnénk lakásunk ajtaján.